A szoknya forradalma

                     A 60-as évek mérföldkő volt a 20. századi divat fejlődésében. Nagy változást hozott, hogy előtte 1947-ben Christian Dior megnyitotta divatházát és a "New look"- ra keresztelt kollekciójával áttört a divat piacán. A háború utáni időkben a nők megunva a puritán, férfias, munkás ruhákat, hatalmas lelkesedéssel fogadták Dior új ruháit, melyekben végre újra nőiesnek érezhették magukat. A ruhák jellemzői a karcsú szabásvonalak, vékony derék rész, a csípőnél szélesedő lebbenő harangszoknya, alakot követő felsőrész, kiemelve a mellvonalat. A szoknyák ekkor még  a lábszár közepéig értek, de a 60-as években a szexuális forradalomnak köszönhetően a divat nagyon megváltozott. A fiatal nők ráébredtek arra, hogy egyre többet szeretnének magukból megmutatni, lazábban, fiatalosabban öltözködni. 1964-ben Mary Quant angol tervezőnő piacra dobta az első miniszoknya kollekciót, mely egyszerre aratott hatalmas sikert és keltett közfelháborodást, sőt társadalmi, politikai vitákat is kiváltott. A különböző anyagokból készült ujjatlan, vagy ujjas, magas nyakú, vagy kis galléros "A" vonalú miniruhák és szoknyák pillanatok alatt  elterjednek, felforgatják a világot. A közben teret hódított  nejlonharisnya mellett, hordják zoknival is, bokacipővel és akár combközépig érő csizmával is. 1967-re az ultramini is megjelenik, azonban népszerűsége az évtized végére jelentősen visszaesik, átadva a helyet a midi és maxi szoknyáknak. A 80-as években újra visszatér a mini testre simuló változatban. Mai napig nagyon elterjedt és mivel különböző anyagokból készítve, számtalan fazonban és hosszúságban kapható, így továbbra is az egyik alap ruhadarab nők millióinak szekrényében.